A Szérűskerti Arborétumban május végén indul a rózsanyílás. Bármerre tekintünk, sétálunk, mindenfelé feltűnnek a színpompás virágok, a kert koronázatlan királynői. Az angol rózsáknak, melyeket a világhíres nemesítő, David Austin alkotott meg, tökéletes a formája és elbűvölően illatosak is. Az embernek szinte kedve lenne belekóstolni a tökéletes virágkelyhekbe.
Azon gondolkodtam, hogyan lehetne megőrizni ezt a csodát a zord évszakokra is. A szárított csokrok, a potpourri már unalmasak, de mi lenne, ha tényleg meg tudnám kóstolni a rózsáimat? Ekkor jött az ötlet, hogy miért ne próbáljam ki a szörpöt.
Kiválasztottam a két legillatosabb rózsafajtát: a Macbethet, amely mélylila szirmú, így szép színű lesz majd az itókám, és a Heritage fajtát, amely porcelánrózsaszínű, de az illata felülmúlhatatlan. A kissé már petyhüdt virágfejeket vágtam le, nagyjából egy tucatnyit, hisz hamarosan úgyis lehullnának. Persze jól mutat a füvön a rózsasziromból készült szőnyeg, de most más szempontok érvényesülnek.
A szirmokat leszedtem, alaposan megmostam. Beleraktam egy fazékba és ráöntöttem két liter vizet. Lassú tűzön forraltam, amíg a szirmok elvesztették a színüket. Őszintén szólva nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány, amikor leszűrtem a rózsalét, nem voltam benne biztos, jó volt-e az ötletem. Hozzáadtam 60 deka cukrot, majd belefacsartam két nagy citrom levét is. Ekkor történt meg a csoda. A rózsaszörp kitisztult, gyönyörű halványlila színt öltött. Egy forralás után tiszta üvegekbe öntöttem és takaróba bugyoláltam, másnap ment a kamrapolcra.
Tiszta vízzel a legfinomabb, kb. 1:4 arányban kell hígítani, tonikkal is fogyasztható. Próbáljátok ki mindenképp, de ha nincs kedvetek pepecselni, egy kertlátogatás során nálunk is megkóstolhatjátok!