Aktuális teendők az évelőágyásban

Június első fele a kertészeti szezon csúcsa: ilyenkor érezzük a legfinomabb illatokat, csodáljuk a legváltozatosabb színeket. Elkápráztatnak a peóniák, parfümöt szór a jázmin, a rózsák pedig megkoronázzák a nyárelőt. Az ember szinte kábán rohan egyik bokortól a másikhoz, nehogy lemaradjon valami fontos eseményről. Ideje azonban gondoskodnunk arról, hogy ágyásaink a továbbiakban is gondozott, ápolt képet mutassanak.

Eddigre már beértek a hagymák, amelyek március-áprilisban biztosították kertünkben az első színeket: a tulipánok, nárciszok, jácintok levele eddigre megsárgult, kókadttá vált. Ezt most le kell vágnunk, hogy ne csúfítsa el azokat, amelyek ekkor lépnek elő a színpadon. Távolítsuk el a fürtös gyöngyike levirágzott szárát is, hacsak nem akarunk további növényeket, mivel a muscari magról nagyszerűen szaporítható. Ugyanígy járjunk el a téltemetővel. Gyűjtsük össze a spanyol körgallérra emlékeztető magtokokat, és szórjuk szét olyan helyen, ahol februárban majd látni szeretnénk a bájos sárga virágokat. A levágott szárakat, leveleket dobjuk a komposztra, így a nagy körforgás részévé válva jövőre visszakerülhetnek az ágyásokba.

A fás és lágyszárú peóniák a kertbarátok kedvencei. Nem is csoda, hiszen látványos virágbugáik már rengeteg színben elérhetők, némelyik finom púderes illatával is gazdagítja az élményt. A korai fajták június elejére levirágoznak. Ha túl meleg van, a forróságtól, ha pedig sokat esik, akkor az esőcseppek súlyától hullnak le a pompázatos szirmok, méretes magtokokat hátrahagyva. Ezek is érdekesek, de fölöslegesen vonnak el energiát a növénytől, így jobb, ha éles metszőollóval az első levél alatt levágjuk. A lombot hagyjuk meg, hisz némelyik fás bazsarózsa őszi lombszíne igen látványos, míg a fásat egyáltalán nem szükséges metszeni.

Június közepére befejezi virágzását a harangláb, ennek egy erős rántással távolítsuk el a szárát, amennyiben ezt az eljárást túl drasztikusnak tartjuk, metszőollót is használhatunk. A harangláb magtokja mutatós, de ha nem igyekszünk vele, jövőre kéretlenül felbukkanhat bárhol a kertünkben.

Metsszük meg a tavasszal virágzó cserjéket, mint amilyen az aranyvessző. Adjunk formát neki, vágjuk ki az idős, felkopaszodott ágakat. Ez a növény esős, párás időben fogékony a moníliára, ritkítással ennek a veszélyét is csökkenthetjük. Ha kókadt friss hajtásokat látunk, ezeket vágjuk vissza az egészséges részig, a munka végeztével pedig mindenképp fertőtlenítsük a metszőollót hipós vízben, nehogy tovább vigyük a kertben a fertőzést.

Formázhatjuk a rózsaloncot, megkurtítva a túl hosszú, felkopaszodott ágakat. Ha szerencsések a körülmények, nyár végén előfordulhat egy kisebb másodvirágzás az új ágakon. Már csak ezért se hagyjuk ki a nyár eleji metszést, szem előtt tartva a metszés aranyszabályát: erős visszavágás, erős kihajtás. Ez azt jelenti, minél többet vágunk le egy ágból, annál több és erősebb új hajtást fog hozni. 

A nyárelő fontos feladatai közé tartozik a sövények metszése. A Szérűskerti Arborétumban nincs lehetetlen, ha sövényről van szó. Fajtában és méretben is rendkívül változatos a felhozatal, így a legkülönfélébb növényekkel vannak tapasztalataink. Van sövényünk levendulából, bukszusból, fagyalból, tujából, szilből, kecskerágóból és kerti hibiszkuszból.

A bukszusra kell odafigyelni legjobban. Sajnos, néhány éve Magyarországon is felbukkant a puszpángmoly, amely letarolta a temetőkben, közparkokban, magánkertekben nevelt bukszusokat. A moly belülről, a bokor közepéről kezdi áldatlan munkáját, ezért visszafordíthatatlan sok esetben a kár, amit okozott, hiszen amire felfedezzük, addigra a növény végzetesen meggyengül, a sérült részeket megtámadják a gombás betegségek, és néhány nap leforgása alatt elpusztulhat a teljes állomány.

A bukszust ezért állandóan szemmel kell tartani, hajtsuk szét az ágakat, és figyeljünk a nyomokra. A bukszusmoly jól álcázza magát, nehéz észrevenni, az ürüléke viszont feltűnő. A legkisebb fertőzés estén azonnal lássunk neki a rovarirtó és gombaölő keverékével való permetezésnek. Öntözzük tápoldatos vagy csalánlés vízzel, hogy mielőbb új hajtásokat hozzon.

Amennyiben épek a sövényeink, ilyenkor jön el az első metszés ideje. Használjunk speciális sövényvágó ollót, az eszköz legyen éles, és gyakran mártsuk bele munka közben egy vödör vízbe, hogy a rátapadt levelek ne akadályozzák a pontos munkát. A fagyal, tiszafa vagy bukszus sűrű ágrendszere és gyors növekedése miatt jól formázható, így kiválóan alkalmas arra, hogy változatos formákat alakítsunk ki belőle. Mi a gömb formát kedveljük, ezeket a gombócokat évente több alkalommal meg kell igazítani, levágva a túlnőtt ágakat. A formára nyírt örökzöldek télen is izgalmas elemei kertünknek, érdemes megpróbálkozni a nevelésükkel.

Mulcsoljunk! Eddigre már túl vagyunk néhány fűnyíráson, a nyesedéket terítsük el a növények alatt, ez gátolja a gyomosodást és segít a talajban tartani a nedvességet. Az ágyásoknak gondozott külsőt biztosít, így esztétikai szerepet is betölt. A fű gyorsan szénává szárad, a következő fűnyírásnál ismételjük meg a műveletet. A rigók odavannak a mulcs alatt élő rovarokért, ezért gyakran szétrúgják, de ne haragudjunk rájuk, hisz jóllaknak a kártékony rovarokkal és örömükben dalolnak nekünk.

Figyeljünk a csigákra! A házas csigák nem veszélyesek, mert csak az elhalt növényi részeket fogyasztják, de a meztelencsigától óvakodjunk, különösen a barnásvörös spanyol fajtától. A nyers krumplira odagyűlnek, reggelenként összeszedhetjük és eltávolíthatjuk a kertből a nemkívánatos betolakodókat.

Betartva ezt a néhány egyszerű tanácsot, kertünk a nyár további részében is virulni fog, mindig a legszebb arcát mutatva tulajdonosainak és vendégeiknek.