Április elejétől június végéig rengeteg szín tobzódik a kertben: a tavaszi hagymások és a nyíló gyümölcsfák kezdik a tűzijátékot, utána virágba borulnak a cserjék, bokrok, hogy aztán a pompázatos rózsák árasszák el színükkel és illatukkal a környéket.
Ha jól válogatjuk össze a növényeinket, akkor persze később is gyönyörködhetünk egy-egy színes bokorban, mint amilyen a barátcserje, a kékszakáll és a hibiszkusz. Nyár végére ragyognak fel a dáliák, kardvirágok, és megjelennek az izzó csipkebogyók. A paletta azonban szűkös, hiszen leginkább a zöld lombozat uralkodik, és igaz ugyan, hogy a zöldnek is sok-sok árnyalata van, mégis kissé unalmassá válhat, amikor kikopnak az élénkebb színek.
Van azonban megoldás, amellyel a teljes szezonra biztosíthatjuk kertünk számára az élénk, ragyogó színeket. Ültessünk vörös lombú fákat, cserjéket. Meglepő, milyen sokféle növénynek van vörös, bíbor levelű változata. Ráadásul ezeknek az őszi lombszíneződése sokkal intenzívebb a zöldekénél, a sárga, narancs, lila minden árnyalatát képesek felvonultatni.
Egyik nagy kedvencem a japán vérborbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea). Könnyen gondozható, metszéssel jól formázható bokor. Tavasszal korán megindul a rügyfakadás, és felölti sötétbordó ruháját. Néhány héttel később feltűnnek a sárga virágai, amelyek füzérként díszítik az ágakat. A korallszínű termés késő ősszel jelenik meg, a rigók szívesen csipegetik. Számos fajtája van a bíbor lombú változatnak is, az egészen apróktól a hatalmas méretűekig válogathatunk a rendelkezésre álló hely függvényében. Elérhető természetesen zöld lombbal is, de kapható sárga levelekkel, sőt tarkában is, ilyenkor a levélkét egy kontrasztos színű gyűrű veszi körül. Egyetlen tulajdonsága van, ami ellene szólhat: borzasztóan szúrós, ám a sok jó mellett ezt igazán elnézhetjük neki.
A cserszömörcét (Cotinus coggugria Royal Purple) parókafa néven is emlegetik, angol nyelvterületen pedig smoketree, azaz füstfa, az illatszerboltban a szájvizes polcon találkozhatunk vele. Nagy helyigényű bokor, de metszéssel jól szabályozható. El is várja az erős visszavágást, hiszen akkor sűrűbben hozza bordósfekete leveleit. A megjelenése fejedelmi, bármilyen környezetben magára vonja a figyelmet. Nyár végi virágzásakor valóban olyan, mintha füstbe burkolózna. Előfordul, hogy valakinél bőrirritációt okoz az érintése, ezért inkább tegyenek vele egy próbát a kertészetben, simogassák meg szépséges leveleit, mielőtt otthon elültetnék.
A japán juharok minden elképzelhető formában és színben elérhetők. Van szélesen terülő alacsony növésű, van csüngő habitusú, és van feltörő ágrendszerű. A levélzete lehet szőlőlevél alakú (Acer vitifolium), erősen szeldelt (Acer dissectum) vagy a pálmáéra hasonlító (Acer palmatum). A bíbor változatok kiemelkedően szépek, az őszi lombszínük varázslatos. Nagyon jól mutatnak a tóparton, de ha kevés a hely, akkor egy szép kaspóban elférnek az erkélyen, teraszon is. Nem szeretik a szelet és a közvetlen napot, ezért védett, félárnyékos helyet keressünk számára, akkor lesz igazán szép.
Régi nagy klasszikus a vérszilva (Prunus cerasifera Woodii), parkfaként gyakran találkozhatunk vele. Március végén előbb a finom rózsaszín virágai jelennek meg, méhek sokaságát csábítva a kertbe. Csodálatos látvány, amikor hullani kezdenek a szirmok, ilyenkor úgy kavarognak az enyhe tavaszi szellőben, mintha rózsaszín hó hullna. Az idősebb példányok ehető termést hoznak. A legfőbb díszítő értéke a lombja, amely vörös foltként emelkedik ki környezetéből. Alakító metszéssel formálható, sűrűbbé tehető.
Szerencsére egyre gyakrabban ültetik a díszalmát, melynek szintén elérhetők bíbor levelű fajtái. Május elején virágzik, amikor már a levelek is megjelentek, így a sötét levelek közé vegyülő rózsaszín virágok látványos kontrasztot alkotnak, ha pedig a virágok is borvörösek, akkor felerősítik egymás hatását. A virágokból őszre helyes kicsi almák kerekednek, a madarak legnagyobb örömére.
Talán ritkábban ültetik a hólyagvesszőt (Physocarpus opulifolius Red Baron), pedig szépséges levélzete mellett csinos ernyős virágzatával is díszít. Könnyen gondozható, látványos szépség.
Érdemes megpróbálkozni a vérmogyoróval (Corylus avellana Fuscorubra), ez rügyfakadáskor hozza sötét színű leveleit, amelyek a nyár során zöldre váltanak. Ha párban ültetjük, ill. akad egy másik mogyoróbokor a közelben, akkor ősszel a termését is élvezhetjük.
A vörös levélszínű növények ültetésénél figyeljünk arra, hogy napos helyre kerüljenek, mert árnyékban visszazöldülnek, elvesztik feltűnő lombjukat. Jól érvényesülnek szoliterként: egy kifejlett méretű vörös lombú fa tud uralkodni a környezetén, nincs szüksége kísérőkre. Az is mutatós eredményt hoz, ha egy bizonyos növény eltérő színű változatait ültetjük össze, pl. nagyon látványos az a sövény, amely zöld és vörös vagy arany és vörös lombú borbolyából áll. Az arany (azaz sárga) lombú növény a vörössel vegyítve rendkívül hatásos, ezzel a módszerrel sikeres növénytársításokat hozhatunk létre. Figyeljünk arra, hogy a különböző növényeknek hasonló igényei legyenek.
A felsoroltakon kívül is sokféle közismert növénynek elérhető a vörös lombú változata. Választhatunk nyírfát, bükköt, bodzát, szivarfát, ha pedig még különlegesebbre vágynak, keressék ezek csüngő (pendula) formáit. Akinek kevesebb hely áll rendelkezésére, ültethet rózsaloncot, ha pedig csak egészen kis növénnyel számolhatunk, akkor a bazsalikomnak is kapható bordó fajtája, ezt a konyhában is felhasználhatjuk, hisz minél több levelét leszedjük, annál dúsabban fog nőni.
Az otthonunk, a Szérűskerti Arborétum felé közeledve már a távolból integet felénk a díszalma, a cserszömörce, a vérszilva és mind a többi bíbor és bordó lombú növény, mintha tudnák, mennyire szeretjük őket, hiszen feltűnő szépségüknek nem lehet ellenállni. Jöjjenek el hozzánk, gyűjtsenek ötleteket, és ültessenek ’vérfákat’.
